Periklészi demokrácia és a peloponnészoszi háború
Periklészi demokrácia és a peloponnészoszi háború
Periklészi demokrácia
A Kr. e. V. század közepe a demokrácia virágkora Athénban. A fénykor összekapcsolódik Periklész nevével, aki 15 éven át sztratégosz volt. Periklész korára a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult. A következő lépés az volt, hogy a politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosítsák mindenki számára. A szegényebbek ugyanis nem engedhették meg maguknak az időigényes szereplést, mert dolgozniuk kellett a mindennapi megélhatésért. Ezért bevezették a napi díjat, az esküdtbíróságokon végzett munkáért, és a színházi látogatásokért. A Kr. e. V. század közepén a gazdaság virágzott. Fejlődött a fazekasság, a fémipar, a hajóépítés, és az építkezés is önálló iparág lett. A leggyorsabban a kereskedelem fejlődött. Nagy volt az export, import, de a közvetítő kereskedelem is fontos volt, amit a tengeri fölény biztosított Athénban (vámolás). A fejlődés együtt járt a szakosodással, a nagyobb műhelyek létrejöttével és a rabszolgamunka növekedésével. A napidíjak rendszere nem terhelte meg nagyon az államot, mert ugyan a polgárok nem fizettek adót, de a metoikoszok igen. Ezentúl jelentős jövedelem származott a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból és a lanróni ezüstbányákból. A lakosság fele rendelkezett polgárjoggal, vagy egy családtag volt. Ám a gazdasági fejlődés a vagyoni különbségek növekedésével járt. Ez veszélyeztette a vagyoni egyensúlyt, amely lehetővé tette a valódi demokráciát.
A peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404)
A perzsa háborúkat követően a déloszi szövetség átalakult. Nem védelmi szervezet volt, hanem Athén gyarmatbirodalma, melyben a szövetségesek adófizetők lettek. Azok, akik ki akartak lépni ebből, vagy fegyverrel kényszerítette maradásra, vagy lerombolta városát, lakóit lemészárolta, vagy rabszolgává tette. A kereskedelem is élesedett a poliszok között, mivel a belső piacok már nem tudtak több árut felvenni. Főleg Athén és Korinthosz között élesedett ki a helyzet. Miután Athén kereskedelmi vetélytársai és Spártának egybeestek az érdekei, együtt harcoltak. Tulajdonképpen Athén és Spárta került szembe egymással. Mikor Athén új városokat akart, Korinthosz Spártától kért segítséget, és Kr. e. 431-ben kitört a háború. Minden úgy zajlott, ahogy elvárták: Athén flottája Peloponnészosz partját pusztította, Spárta pedig Athén földjét. Egyik fél sem tudott döntő győzelmet aratni. A két város kimerült. Attika lakosságát Periklész tanácsára Athénba telepítették. A túlzsúfolt városban járvány tört ki, amely Periklészt is elragadta. A kimerült felek békét kötöttek, status quo-t, azaz a háború előtti állapotok alapján (Kr. e. 421). Az ellentétek azonban megmaradtak. Egy politikus, Alkibiádész ismét háborúba sodorta Athént. De a Szicíliáért indított hadjárat teljesen megsemmisült. Athénban belső harcok törtek ki. Spárta ezalatt a perzsákhoz fordult, és szerződést kötött velük. Jelentős összegért jón városokat adott át, amiért ütőképes tengeri haderőt szerelt fel. A meggyengült Athént a tengeren is megverték, a Dardanelláknál. A spártaiak már Athént ostromolták, amikor a város békét kért. Kr. e. 404-ben kötötték meg a békét. Athén megszűnt nagyhatalom lenni. Tehát lerombolták városfalait, flottáját leszerelték, szövetségi rendszere felbomlott.
A háború azonban nem oldotta meg a problémákat. A háborúk állandósultak, a poliszok már nem tudták biztosítani a gazdaság fejlődését. Athén hanyatlása után Spártáé lett a vezető szerep. Szövetségesei azonban ellene fordultak, és rövid időre Thébai emelkedett fel.
A változások hatására kialakultak a rabszolgamunkát alkalmazó üzemek, a szabad kézművesek elszegényedtek és az újonnan meggazdagodók fölvásárolták a földeket. A demokrácia fő támaszát jelentő középrétegek (a parasztok és a kézművesek) elszegényedtek. A politikai élet pénz forrássá vált a szegényeknek, s nem éltek megfelelően jogaikkal. A korábban városukért felelősséget érző polgárokból szavazataikat áruló, az elvtelen ígéretekkel (demagógiával) is irányítható tömeg vált. Az önmagukat felfegyverezni képes, városukért harcoló polgárok helyett zsoldosok alkották a hadsereget, akik már nem városukért indultak csatába, hanem a nekik fizető politikusok akarata szerint.
Periklészi demokrácia
-kr. e. V. század
-Periklész: sztratégosz
-napidíj: jogi egyenlőség a valóságban is
-fejlődött: fazekasság, fémipar, hajóépítés, építészet, kereskedelem (közvetítő)
-nagy műhelyek: több rabszolgamunka
-polgárok adó
-nagy vagyoni egyenlőtlenségek, veszélyben a demokrácia
Peloponnészoszi háború
déloszi szövetség peloponnészoszi szövetség
-szövetségesek adófizetők
-athén gyarmatbirodalma
-athén vetélytársai és Spárta
Kr. e. 431 HÁBORÚ
Egyik fél sem tudott döntő győzelmet aratni
status quo
-Athénban belső harcok -Perzsákkal üzletel: flottát szerel fel
-Athént megveri
Athén megszűnik nagyhatalom lenni.
háborúk állandósultak. Poliszok nem tudták biztosítani a gazdaság fejlődését.
demkrácia fő támaszai: középrétegek elszegényedtek
demagógiával irányítható tömeg lett. Zsoldosok. nem városukért harcoltak, hanem pénzért.