14. tétel

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Értelmezd a regényt a tanult szempontok és a saját ötleteid alapján!

A regény nagyban önéletrajzi ihletésű, romantikus mű. Beavatástörténetként is olvasható, fejlődésregény. Benne van ugyanakkor a lázadás, a feminizmus is, noha a korban, amelyben íródott, ez nem volt teljesen tudatos döntés. Az alábbiakban helyszínenként fogom tárgyalni a regényt, úgymint a rövid történetét, önéletrajzi eredetét, alakformálás, női szerepek újragondolása, időjárás és Jane viszonya.

Az első helyszín Gateshead Hall, ahol hősnőnk 10 évet él le, de a regény csak fél évet mutat meg.

Az árva Jane Gateshead Hallban tölti fiatal éveit. Szülei korán meghaltak, és ő nagybácsija szárnyai alá került. De a nagybácsi is meghalt, és nagynénjének kellett vigyáznia rá. Ez a kényszer, illetve, hogy bácsikája jobban szerette a satnya kölyköt, saját gyerekeinél is, gyűlöletet szült benne. Kínozta, gyötörte az ártatlan teremtést. Nem nyíltan ugyan, de saját gyermekeit is ellene szította. Szegény Jane szenvedett. Más árváktól azt várnánk, hogy szüleit tudakolja, családját, rangját keresi. Ez itt nem így van, hála Mrs. Reed-nek, a nagynéninek. Állandóan azt kell hallania, hogy ő kegyelemkenyéren él, egy cselédnél is kevesebb, unokatestvérei bármikor megalázhatják, bánthatják gond nélkül. Egy szeretetéhes, kissé önbizalomhiányos, hirtelen haragú lányt nevelnek belőle. Charlotte anyja meghalt, mikor a kislány ötéves volt. Nagynénje és édesapja nevelte fel, bár nem hiszem, hogy ilyen zord módon. Apja lelkész volt, ahogy Jane-é is. Jane és Charlotte külsőre teljesen megegyeznek: az írónő önmagát örökítette meg a hősnőben- talán teljes egészében.A legélesebben Mrs. Reed alakját ismerjük meg, ő vésődik eszünkbe leginkább. Itt még nincs különösebb jelentősége a női szerepeknek, mert Jane még gyerek- nem nő.  “A messzeség sápadt ködbe veszett; a közelben ázott pázsitot és vihartépte bokrokat láttam, s panaszos, szűnni nem akaró szélroham kergette vadul a szakadó esőt.” Az időjárás sokszor Jane lelkét ábrázolja. Itt például a jövő még ködbe vész, nem ismeri. A jelen vihartétpte bokrok, a sok megaláztatás, gyötrelem miatt. Szűnni nem akaró megpróbáltatás, szakadó eső, rossz.

A következő helyszínünk Lowood, ahol hősünk 6+2 évet tölt el. Január 19-től tavaszig.

Hősnőnk Lowoodi lány intézetbe kerül, ahova úgy érkezik meg, mint egy új világba. Egy ideig békésen él ott, a körülményekhez képest, ám az intézmény igazgatója megérkezik és kikiáltja a tizenéves teremtést rossz lelkűnek. Ezt még Mrs Reed mondta neki, midőn az eljött hozzájuk a növendékkel beszélni. Így Jannel újabb baj történik, lelkében újabb törés keletkezne, ha Temple kisasszony nem sietne a segítségére. Első igazi barátra is itt lel, Helen Burns személyében. Később tanítónő lesz belőle az intézetben, és két évig tanít. De előtte, még Jane első évében Helen tüdőgyulladásban meghal. Az iskola ellátása nagyon rossz, a lányok kellően szerénynek mutatkoznak (legyenek hálásak az éhenhalás szélén kapott élelemért, mosakodjanak a jéghideg, befagyott vízben) és örüljenek, az árvák, szegények, hogy tanulhatnak. Utolsó két évében tanítónőként dolgozik, de mikor Temple kisasszony, addigi pártfogója férjhez megy, ő is új állás után néz. Charlotte itt egy valós intézményről ír, ahol két nővére meghalt. Ő is, Emily is volt itt, de nővéreik halála után kivették. Egyik nővérének állít emléket Helen karakterével. Valóban nevelőnő lett végül, és tanított is. Helen Burns alakját írja le messzemenően részletesen. Ő a jók csapatát gyarapítja, és Isten elkötelezett híve. A sorsát elfogadva, nyugodtan megy a halálba. Mártírként ábrázolja a könyv, hitbuzgó minta teremtésként. A női szerepekbe még csak most kezd beletanulni, így megint nem beszélhetünk újragondolásról. Helen Burns azonban komoly hatással van rá. Megismeri a mélyen vallásos nők életét, akiknek Isten a mindenük. Számukra csak a lélek fontos nem számítanak a külsőségek, a nemek. Lowoodba érve az időjárás ködös, nyirkos jelképezve a tudatlanságot, hogy mennyire nem sejti Jane a jövőt. A tavasz, a virágok nyílása, a boldogságát fejezi ki, mikor szeret itt lenni. Ismerősei voltak, az intézmény megbecsült tagja lett. Lowood egy zárt, dombokkal körülvett hely, ami először védelmet nyújt a fiatal lánynak, táptalajt, hogy megnőhessen, de utána keret, gát, a tovább lépésnél. Bezártnak érzi magát, a hegyek közt él, más emberekkel, pláne férfival nem érintkezik.

A következő helyszín egy kisebb megszakítással Thornfield, ahol fél évet tölt el.

Thornfield Hallban nevelőnői állást vállal Jane. A várúr fogadott lányát tanítja. Élete nagy, meghatározó eseményei itt kezdődnek el igazán. A regény leghosszabb része ez. Nem a tanítás a legfontosabb, domináló szelete ennek, hanem a szerelem. Idő szerint a legrövidebb rész, terjedelmében mégis a leghosszabb. Mr. Rochesterbe beleszeret (idős!) a 18 éves nevelőnő és az érzés kölcsönös. A sokat élt férfi egy ideig játszadozik a még szinte gyermek lánnyal, érzelmeit próbálgatja, kínozza, kényezteti. A végén azonban egy őrült feleség kettejük közé áll és Jane-t új lépésre kényszeríti. Mr. Rochester alakjában sokan W. M. Thackeray alakját vélik felismerni, akit Londonban ismert meg Charlotte, és beleszeretett. Az írónak (Hiúság vására) valóban volt egy őrült felesége. Akivel így nem sikerült össze jönnie. Charlotte is nevelőnő volt. Ebben a részben Mr. Rochester karakterével ismerkedünk meg részletesen. Ő a byroni sötét hős háziasított változata. Noha csúnya, a regény főhősnője/i epekednek érte. Ezen túl Mrs. Reed ellentettje fontos: Mrs. Fairfex. Ő szegről végről rokona az úrnak, de ezt nem tartja nagyon számon. Szerény, dolgos, kissé termetes háziasszonya a kastélynak. A nő szerepét itt fogalmazza meg szilárdan, határozottan Jane: meggondolatlanság elítélni vagy kinevetni az asszonyokat, ha többet akarnak tenni, vagy tanulni. A tizenkettedik fejezetben határozottan, de nem forradalmian, inkább elítélően, megrovóan szól a férfiakhoz és nőkhöz egyaránt a nők helyzetéről. Ez még csak előszele a feminizmusnak. De Jane mégis határozottan megfogalmazza, hogy mi helyes szerinte és mi nem. Ahogy helyesnek látja, úgy viselkedik is: nem érzi följebbvalónak férfi társait, számára a rang számít. Egy újabb női sorssal találkozik: az őrült feleségéével, vagy Grace Pooléval, akik a sztereotípiákat meghazudtolva férfi szokásokat is felvettek. Például Bertha van olyan erős, mint Rochester, noha ezt egy nőtől nem várjuk el. Felgyújtva a kastélyt, az ágyakat, szabadságot követelve magának, elállatiasodva. Rochester és Jane kapcsolatát itt a gyümölcsösben álló fa jelképezi legjobban. Ez a fa csodálatosan hajt, virul Szentiván éjjelén, de egy villám kettéhasítja (őrült feleség). Azonban a fa két része még így is megmarad. Jane szól is a fa két részéhez: szép, hogy így együtt maradtatok, maradjatok sokáig is együtt! A természetet többnyire vidámnak, élettel telinek látja: tavasz van, szerelme idején.

Thornfield Hallban egy kisebb megszakítással él. Ez a rész két hónapot takar, mikor vissza kell mennie Gatesheadbe nagynénje halálos ágyához. Megismeri unokatestvérei életét. Látja, hogy mi lett belőlük. John meghalt, és adósságokba verte családját, Georgina lusta dámává vált, Eliza pedig apácának készült. Nagynénjét egy kicsivel mélyebben megismeri. Nem ír róla túl részletesen, viszonylag hamar lerendezi, és megy vissza Rochesterhez. Charlotte fiú testvére, Branwell tehetséges fiú volt: festett, írt. De iszákos is volt. Tuberkolózisban halt meg. John alakja innen is jöhetett. Újabb női sorssal ismerkedünk meg kicsit más irányból: az apáca életről kapunk információt. Csakhogy most nem a lelki oldaláról, hanem a tényszerű cselekedetekről.

Utolsó előtti helyszínünk Marsh End- a mocsár vége. Egy fél évet tölt el itt, kora ősztől tavaszig.

Jane kétségbeesve távozik Thornfieldből. Nem maradhat szerelme mellett, hisz annak van már felesége. Pár napos kóborlás, koldulás és éhezés után eljut Marsh Endbe, ahol nehezen befogadják. Itt felépülése után három testvért talál, akik nagyon kedvesek vele. Segítenek nekik munkát találni. Egyetlen Eyre nevű rokona azonban meghal, és minden vagyonát rá hagyja. A pénzhez mégis rögös az út: nem olvas újságot, hogy láthassa kerestetik, és álnéven mutatkozik be Marsh End lakóinak. A férfi lelkész, ridegnek írja le. A két lánytestvért nagyon megszereti, és St John-t is. St. John feleségeként el akarja vinni Indiába misszionárusnak. De Jane nem hajlandó összeházasodni vele. Elmenne vele Indiába, de nem mint felesége. Amikor a házasság szükségességéről próbálja John meggyőzni Jane-t, a lány egy földöntúli hangot hall- Mr. Rochesterét. Ekkor dönt: nem megy sehova, megkeresi Rochestert, és vele él tovább. Itt jelenik meg Isten többször: isteni beavatkozás, hogy gazdag örökösnő lesz belőle, és kap három szerető unokatestvért.  Sokak szerint St. John alapjául Charlotte egyik kérője szolgált. A két lánytestvérben saját testvéreit is megörökíthette. St. John ellentéte Rochesternek külsőre, és belsőre is. Rochester vad, csúnya, szeszélyes. John szép, higgadt, könyörtelen. Ezentúl a három testvér összességében ellentétei másik három unokatestvérének: Reedek nem szerették, Riversék pedig igen. St. John alakja igyekszik a regény minden férfiának ellenpontjául állina: a jó szívű tiszteletes Brocklehousttel, Rochesterrel, John Reeddel.  Jane itt már érett nő: tudatosan elutasítja John házassági ajánlatát, mert az nem szereti őt. Praktikumból akar hozzá menni, nem szerelemből és ezt a lány képtelen elviselni. John lenézi Jane-t, amiért úgy gondolkodik mint egy férfi, de ilyen ügyekben nem látja be, hogy nem a szerelem a minden. Jane pedig nem ítéli ugyan el, ezért a kijelentésért, de kitart elhatározása mellett. Ekkor már nem hangoztatja, nem gondolkodik el azon, hogy egy nőnek mit lehet, mit nem, miért mit. Csak cselekszik.

Utolsó helyszín Ferudeon. Itt éli élete hátralevő részét Rochesterrel. A Marsh Endben hallott hang után felkeresi Jane Mr. Rochestert. Megtudja, hogy Bertha meghalt, Adele intézetbe került, Rochester jóformán vak és fél kezét elveszítette a thornfieldi tűzvészben, melyet Bertha gyújtott. Romantikus a találkozásuk, de furcsa: az addigi szegény védtelen nevelőnő, éretten, gazdagon tér vissza párjához, az addig délceg, büszke gazdag, de mára szegény, nyomorék urához. Ez egy idilli befejezés: Charlotte is ilyen életet akart. De sajnos ez nem jött össze. Olyanhoz ment, akit nem szeretett lángoló szerelemmel.

Furcsa befejezés: leírja, hogy Jane milyen boldog, gyermekei vannak, Rochester állapota javul. St. John pedig haldoklik.