Moliére: A fösvény

Vizsgáld meg a komédia felépítését! Mutasd be a helyzetkomikum és a jellemkomikum eszközeit! Milyen hatása lehet a szereplők megformálásában a comedia dell’arténak? Értelmezd a dráma befejezését!

Itt elolvashatod a művet: https://mek.oszk.hu/00400/00451/00451.htm

Ez egy dráma, s mint olyan, nincs elbeszélője. Párbeszédekből áll, szereplők beszédéből ismerjük meg a cselekményt, és az instrukciókből. Ezek parancsok, amiket a szerző intéz a színészeknek, akik előadják a színdarabot. Az olvasó nehezebben értheti meg, mint egy regényt. Valamiféle belső színpadot kell elképzelni, mert ez megkönnyítheti a dolgunk. XIV. Lajos idejében játszódik, Párizsban, ahol Moliére is élt és alkotott.

A mű 1668-ban íródott, akkor is játszódik. Mégis fontos lehet a mai ember számára is, mert olyan dolgokat fogalmaz meg, amik ma is jelen vannak.

Meghatározza a szerkezetet, hogy Moliére csak azokat a részleteket emeli ki (nagyítja fel), melyek Harpagon – minél több oldalról történő – nevetségessé tételét szolgálják. Igazából minden mozzanat Harpagon jellemét, helyzetét, szándékait minősíti; a 32 jelenetből 22-ben a színen is megjelenik, de a többiben is ő a középpont (róla beszélnek, őt jellemzik; Jakab őszinteségi-próbáján” (III.1.), túlzásokkal, össze is foglalja a közvéleményt”).  Harpagon elsősorban fösvény, másodsorban özvegy és csak legvégül apa: a mű szerkezetében is ilyen alárendeltségben jelennek meg a motívumok – a pénzimádat legyőzi szerelmi érzelmeit, illetve már elpusztította apai érzéseit. A XVII. századi fösvény sem tudja, mire való a pénz, mint ókori elődje. Egyrészt nem ismeri fel benne a csereértéket, a vásárlóerőt, ehelyett önmagáért szereti az aranyat és a bankót. Másrészt Harpagon is tolvajtól tart, sőt rokonait is azzal gyanúsítja, hogy meg akarják lopni. Rögeszméje elpusztítja a legtermészetesebb emberi érzéseket, a rokoni szeretetet és a szerelmet is.

A mű kompozíciója:

Expozíció (=prológus: előkészít az alaphelyzet megvilágítására.) I-II. (III.) jelenet: alaphelyzet - Harpagon gyermekeinek szerelme kiderül, rájövünk apjuk zsugoriságára. A harmadik jelenet első fele is ide tartozik -  Ekkor fény derül Harpagon titkára, az elásott kincses ládikóra a kertben.

Bonyodalom: IV. jelenet: Harpagon ismerteti terveit, de ez keresztezi a fiatalok vágyait. Cléantének és Valérnak tehát gyorsan kell cselekedniük, hogy Harpagon ne vegye feleségül Mariannát, Cléante szerelmét. Eliznek pedig Valér helyett Anzelm úrhoz kell hozzámennie. A gyors cselekvési kényszer és a helyzetek kiélezettsége gyakori jellemzője a drámának.

Kibontakozás: I.-IV. jelenet (tettváltás): sem Valér ravaszkodása, sem Cléante egyenessége nem látszik hatékonynak a pénz hatalmával szemben. 3. felvonás 4. jelenet: Marianna kényszerből, de hajlik az érdekházasságra. Harpagon kiszedi Cléantéból, hogy szereti Mariannát. A félreértésből adódó átmeneti békülés után még élesebb a drámai összetűzés apa és fia között. Két párhuzamos folyamat jellemzi a  darabot: Harpagon mind nevetségesebb alakként lepleződik le előttünk, de a drámai küzdelemből mégis egyre inkább ő látszik győztesen kikerülni.

Tetőpont és fordulat: a 4. felvonás 7. jelenet ez Harpagon híres őrülési jelenete. (tetőpont). Ekkor tagadja ki Cléant-ot, ami abban a korban nagyon komoly dolognak számított. A hirtelen fordulat oka az, hogy Cléante szolgája, Fecske ellopja a vén zsugori ládikáját. Azért tekinthető ez a jelenet egyben fordulópontnak is, mert ettől kezdve Harpagon Nem korábbi tervei megvalósításával foglalkozik. Ez azonban a fiatalokat egyelőre nem viszi közelebb céljaik megvalósításához. Még azért is tekinthető ez fordulópontnak, mivel ez az első eset, amikor Harpagon kezéből kicsúszik az irányítás és ekkor a gyerekek vannak lépéselőnyben.

Megoldás (végkifejlet): a boldog befejezést egy tökéletesen hihetetlen és meseszerű fordulat hozza. Eliz kérőjéről, Anzelmről kiderül, hogy ő valójában Valér és Marianna elveszettnek vagy halottnak hitt apja. Ő gyermekeit akarja boldognak látni, s ezért anyagi áldozatokat is hoz.

Helyzet-komikum: származhat félreértésből, véletlenek összjátékából.   A mulatságossá váló szereplő nem vagy nem feltétlenül belső tulajdonságai, jellem-hibái miatt válik nevetségessé. Eszes, ügyes és szerény ember is kerülhet kínos és nevetséges helyzetbe. Ilyen például Harpagon és a fia közti beszélgetés a szerelméről, Mariannról. Ehhez szatírát, iróniát és humort használ. Jó példa erre a félre beszélés: többször kiszólnak a szereplők, a nézőknek szánva gondolataikat. Ekkor a színpadon álló másik fél nem érti tisztán szavait. Ezek általában kontrasztot lepleznek le a kimondott szó, és az elrejtett gondolat között.

Jellemkomikum: a hős jellemző, rendszerint eltúlozva ábrázolt tulajdonságából, hibájából fakad. Abból például, hogy a hiú szereplő már 30-adszor néz tükörbe és igazítja meg a haját. Ilyen a műben például Harpagon természete, aki harmincadszor emlegeti a ládikóját, amiről nem akarja, hogy kiderüljön, hogy van, illetve, hogy hol. Ez maga a túlzás eszköze. Harpagon az ESZKÖZT teszi CÉLLÁ- a pénzt, ami egy út, a kívánt dolgokhoz, szentesíti, felértékeli, ezáltal új értelmet kap az öregember szemében, míg a társadalom számára nem változik semmi. Ellentét alakul ki a dráma szereplői és Harpagon között, ami a mű alapja.

Eszközei a szatíra, irónia és a humor.  Ezek lehetnek a jellemkomikumé és a helyzetkomikumé is így.  Ezentúl még lehet a szokásostól eltérő kontextus, kiejtés, vagy más nem verbális gesztus is. A szatíra alapvető eszköze az arányok megváltoztatása. Kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.

Comedia dell’Arte: eredetileg vásári komédia, Velencéből, a XVI. századból ered. Az előadás, a rögtönzésből kötött szereplő-típusok és szereplőkörökből és a cselekmény-váz előre rögzített fordulataiból áll (improvizáció).

Szereptípusok:

• Pantalone: gazdag, zsugori, öreg kereskedő - Harpagon

• Capitano: spanyol zsoldos kapitány

• Dottore: tanult ember, ügyvéd vagy jogász, általában az ifjú szerelmesek ellen.

• Zanni: fiúszolgák-Zabszár, Keszeg

• Brighella: furfangos szolga -Fruzsina, Valér

• Alecchino: kicsit bugyuta, a helyzeteket nem igazán értő típus - Jakab

• Amorosi: szerelmesek, tehetetlenek és naivak - Cléante, Eliz

Ennek hatása annyiban nyilvánul meg, hogy több karakter is megegyezik egy-egy szereptípussal, illetve komédia. Nem a szöveg csodálatosságán függ a darab, hanem a fordulatok élességén, izgalmán. Nem azért sikeres, mert remek írója volt, hanem, mert érdekes a cselekménye, a szereptípusok ütköztetése, hogy ki kerül ki győztesen a csatából.

Befejezés: kettős véletlen hozza. Az első, Fecske megtalálja a ládikát. A második, Anzelm úr megjelenik és a szétzilált család tagjai egymásra találnak. A valószínű helyett a valószínűtlen, az emberi tervezés helyett a véletlent választja. Talán azért, mert a happy end-et valószínűtlennek tartja. Deus ex machina - Isten a gépből. Eredetileg egy színpadi megoldás a régi Athénból, olyan szervetlen befejezés, amely nem adódik a cselekmény logikájából. A mű befejezése furcsa, valószínütlen. Azt az érzést kelti a befogadóban, hogy az író be akarta befejezni gyorsan, ezért kerített neki egy lezárást. Ezáltal kicsit befejezetlennek tűnik, noha választ kapunk a kérdéseinkre.

A mű (a hármas egység klasszicista követelményének megfelelően) egy helyen, Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik; konfliktusrendszere (természetesen) zárt, két család tagjai (és a személyzet) között bonyolódik. A cselekmény egységét a középponti jellem, okozatiságát a házassági intrika adja. (A klasszicista hármas egység egyfajta követelmény a korabeli színpadon, a tér, az idő és a cselekmény egysége. )

kontraszt: Harpagon a műben érdekes kontrasztot alkot Anzelm úrral. Míg Harpagon zsugori, csak a pénzt szereti és ezt előbbre helyezi gyermekeinél, addig Anzelm úr a gyermekeit helyezi előtérbe és sok pénzt hajlandó boldogságukért áldozni.

Vázlat

Komédia felépítése

-expozíció: előkészítés, alaphelyzet megismerése

-bonyodalom: konfliktushelyzet, házasságok

-kibontakozás: tettváltás, a házasságok megvalósulni látszanak

-tetőpont, fordulat: remény lesz, valami hirtelen megváltozik, Harpagon ládikája eltűnik, megőrül

-megoldás: kibontakozás, a család egymásra találása

Befejezése:

-kettős véletlen: Fecske ellopja a ládát, Anzelm családjára lel

-ez valószínütlen befejezés, talán azért lett így megírva, mert az ember már nem bír ilyen helyzetből happy endet varázsolni

-deus ex machina: isteni beavatkozás, “isten a gépből”, Anzelm családja egymásra talál, ami a való világban elég valószínütlenül hangzik, és minden megoldódik.

-szervetlen befejezés, nem adódik a cselekmény logikájából

Helyzetkomikum

-félreértés, véletlen összjáték

-szatíra, irónia, humor, fokozás

Jellemkomikum

-hős jellemző hibájából adódik

-túlzás, szatíra, irónia, humor

Comedia dell’arte

-szereptípusok

-Harpagon, Valér, Cléante, Eliz

Definíciók

Deus ex machina - Isten a gépből. Eredetileg egy színpadi megoldás a régi Athénból, olyan szervetlen befejezés, amely nem adódik a cselekmény logikájából.

A klasszicista hármas egység egyfajta követelmény a korabeli színpadon, a tér, az idő és a cselekmény egysége.

Kérdések