5. tétel
Petőfi Sándor ars poetcái: A természet vadvirága, Dalaim, A XIX. század költői
Mutasd be az ars poetica műfaját, és értelmezd Petőfi egyik versét!
Petőfi sokszor írt a költőről, feladatairól és az emberekről verseiben. Korai (1842-1844) költői önarcképe egy zabolátlan, természetes, hagyományokkal nem törődő költő jelenik meg. Ezzel talán még korábbi költői magatartásával akar leszámolni, amikor mesterkélt szóvirágokat, a divatos stílust követve és szabályosan alkotott verseket.
A természet vadvirága egy vadzsenit, egy műveletlen tehetséget ábrázol. Petőfi más verseiben is így láttatta magát, aminek következtében egy hamis képet alkottak az olvasók a költőről. Ráadásul Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője népies ruhákban járatta Pest utcáin, reklámként használta a költőt. Egy szerepet erőltettek rá, ami mögött semmi forrás nem volt. Diákkorában rengeteget olvasott, tanult, aszódi diáktársai el is nevezték “könyves Sándornak”.
A természet vadvirága válasz az őt ért kritikákra. Alcíme is ez volt: “Dardanus-féle kritikusaimhoz”. Ugyanis Dardanus álnéven támadta Petőfit Pompéry János. Botrányos stílusúnak tartotta Diszótor c. versét. Póriasnak, közízlést sértőnek gondolta. “Ifjabb költőink a népiességet akként kívánják kifejezni, hogy káromkodnak és virágokkal élnek, melyek a bogrács mellett csak elcsúszhatnak, de költői műben botrányosak.” Erre volt válasz a természet vadvirága, hol visszatámadt, indulattal teliek szavai, visszautasítja a szabályokat, a kritikát. Szembeállítja a “korláttalan” természetet a mesterkéltséggel. Metaforákkal mutatja be a költőket, a kritikusokat és önmagát. A metafora egy hasonlat, két fogalom tulajdonság, tartalmi-hangulati kapcsolatán alapuló szókép. Két szerkezeti eleme van, az azonosító és az azonosított illetve hozzá tartoznak még a közös jegyek. A hasonlat annyiban különbözik tőle, hogy nincs külön az írásban jelölve a hasonlítás, hogy közük van egymáshoz.
Önmagát a természet vadvirágához hasonlította, aki korlátlan, szabad és tövises. Kritikusait ebekhez, kertészekhez. A többi költőt pedig, ki a kritikiusoknak kedvére tesz, üvegházak satnya sarjadékainak titulálja.
A természet vadvirágát lehet úgy is olvasni, mint ars poeticát. Az ars poetica költői mesterséget jelent, költői hitvallás. Olyan mű, amelyben az alkotó művészi, és emberi programját fogalmazza meg. Vagyis, hogy mit tart szépnek a versben és mit tart helyesnek az életben. Itt egy olyan önálló véleményt olvashatunk, amely a természetességet, az egyediséget tartja szem előtt. Kimondja, hogy ne ragaszkodjunk a megszokáshoz, (“Támaszkodjék szabályokra, ki szabadban félve mén”) inkább legyünk egyéniségek. Tudjuk megvédeni magunkat (tövíses) és legyünk szabadok.
Ezzel szemben a vers szerkezete nem korlátlan szabadságról árulkodik. Alapvetően van benne egy variációs ismétlés “A korláttalan természet vadvirága vagyok én.” Ez mindig ismétlődik, visszatér, de a végén kicsit megváltozva. Új jelentése: (a természetnek tövíses vadvirága vagyok én): meg tudom védeni magam, ha kell.
Keresztrímes, de minden versszakban van félrím. Nyolc és hét tagú sorok váltják egymást. Ezt valószínűleg a francia Béranger-től leste el. A csattanóra épülő szerkezetet pedig Heinétől.
A Dalaim c. vers jellemzik leginkább Petőfit, mert itt érvényesül a szabadság és a rendszer egysége. Míg A XIX. század költői költői c. vers fogalmazza meg leginkább, leghatározottabban a költő feladatkörét. Itt már nem mint faragatlan zseni tér vissza, hanem mint próféta. Mindkettő a romantika, a kor stílusának szülötte. A természet vadvirága a népköltészet iránti érdeklődésével, a másik a költő szerepének túlértékelésével, a költőkultusszal függ össze.
Vázlat
Ars poetica
-költői hitvallás
-művészi és emberi program, mit tart helyesnek, mit nem.
-természet vadvirága: természetesség
-a XIX. század költői: vezetni a népet
-dalaim: szabadság és rendszer
A természet vadvirága
-költői én és Petőfi kontrasztja
-kritika, reakció rá.
-metaforák
-vers szerkezete és a mondanivaló kontrasztja
A természet vadvirága
Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve.mén
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kiknek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog;
Van azért, ki ép izléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Hát azért nekem örökre
Szépen békét hagyjatok;
Ugysem sok gyümölcsü munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötõdni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én.