Nagy Lajos: A sas, A milliomos-állat- részletek a Képtelen természetrajzból

Vizsgáld meg a komikum eszközeit a két karcolatban! Mutasd be a különbséget az irónia és a szatíra között! Értelmezd a két írást!

Itt olvashatod el a két karcolatot:  https://mek.oszk.hu/00900/00992/00992.htm#4    és   https://mek.oszk.hu/00900/00992/00992.htm#6

Nagy Lajos 1883-tól 1954-ig élt. A 20. században élt és alkotott. Kortársai: József Attila, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, és Radnóti Miklós.

A sas című karcolta 1918-ban íródott. A karcolat egy rövid, szellemes írás, amely gúnyosan, ironikusan mutatja be tárgyát. Itt az író emberekről beszél, őket gúnyolja ki a sas ürügyén. Nem nyíltan rohan az emberiségnek, csak burkoltan célozgat. Ennek egyik eszköze a kontraszt. Például beszél nagy és kis sasokról, majd hozzáveszi az életkort is, ami a sasok fajaihoz nem kapcsolódik. A kontraszt olyan ellentét, amelynek tagjai egymáshoz képest nyerik el értelmüket. Komikus, mikor logikai hibát ejt, például egy több jelentésű szónak az ide nem illő változatát használja (ragadozó madár és a csiriz) vagy önmagával magyaráz valamit ("a sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak"). Ezt abszurditásnak is szokták nevezni. Másik eszköze a nyelvi humor. A nyelvi humor, a humornak az a fajtája, amely a nyelvre épül. Például az Undok hegység (Andok hegység)

Az állatot a repülőgépekhez hasonlítja, ami szerintem a modernizációt fejezi ki, hogy az emberiség fejlődik, illetve mindent be akar sorolni valahová, meg akarja magyarázni a működését, a dolgok miértjét. Alkotó kíván lenni, hogy felülemelkedhessen a természeten, megvalósíthassa önmagát is többek között. Nagy Lajos korában indultak el az első repülőgépek, így rá is nagy hatással lehettek, ugyanis többször előfordul a karcolatban. (Repülőgépek családja, motorhiba, technikai kísérletek.)

A karcolatban többször kimond egy-egy emberi hibát, de nem gúnyolja ki nyíltan, nem irányítja ellene olvasóit. Ilyen például a káröröm, mikor a többi állat kineveti a bajbajutottat. Nehezen tűrjük el, ha valaki kinevet minket, de ha más kerül kellemetlen szituációba, gond nélkül nevetünk rajta. Vagy a kísérlet, mikor a gyereket meg akarta tanítani repülni, ezért felvitte a magasba és elengedte. Ez mutatja, hogy az emberek olyanokat is meg akarnak csinálni, amihez nincs képességük, de azért meg akarják csinálni, csak nem sikerül. A sas a fészkét magas helyre rakja, hogy a fészekrabló suhancok ne tudjanak felmászni, és a rossz emberek rántottát csinálni a tojásból. Ebben a lopás bűne van benne, de megint nem túl erősen. Természetesnek érződik, hogy az emberek lopnak, és rántottát esznek. Egy szintre süllyedt egy alapvető emberi cselekvés (étkezés) és egy büntetendő cselekvés, a lopás, eltulajdonítás. Ez is a társadalom züllötségét mutathatja be.

Megemlíti, hogy a sas hangja olyan, mint a civakodó öregasszonyoké, ezzel egy sztereotípiát mond, hogy az öregasszonyok egyrészt vijjognak, kárognak, másrészt veszekednek. Az emberi butaságból táplálkozik a griff. Itt csak azt állítja, hogy az emberek (egy része legalább is) buta. És buta emberek örökké lesznek, mert nem szabad őket megölni. A komikum forrása itt az ésszerűtlenség. A griff nem létező állat, mégis úgy beszél róla, mint valós állatfajról.

A Milliomos állat a burzsoázia paródiája. A paródia görög eredetű szó,  ellen-ének, ami valaminek komikus utánzása, kifigurázása. A rá jellemző dolgok eltúlzása, vagy nem megszokott használatára épül. A humor gyakori célja a leleplezés, vagyis valaminek a valós arcát megmutatni. Így ismerhetjük meg mélyre hatolóan a milliomosok szokásait, megjelenését.

Megtudjuk például, hogy az erkölcse nagyon erkölcstelen: van egy felesége, egy szeretője, és barátnője. Az erkölcs lényege, hogy egy emberrel vagyunk együtt, a házastársunkkal. Ez komikus, mert félreértelmez valamit. Még komikus, hogy eufémizmussal beszél a dolgokról. Szépen mondja ki a dolgokat ahelyett, hogy azt mondaná a “milliomosok mindenkivel kefélnek”.

A milliomos-állatban a törvények nem mások, mint a gazdagok megállapodása, hogy a szegényt nem szabad megölni, inkább kihasználják. Ironikus, ahogy a műélvezetet definiálja: gyönyörködés mások nyomorúságán.

Az egész milliomos állat lényege a milliomosok és szegények közti helyzet kiélezése. Nagyon eltúlozza a szegények helyzetét: pincelakásokban laknak sokan, száraz kenyérhéjon és krumplin élnek. Hiányzik a karcolatból a középréteg, a hivatalnokok, azok, akik nem milliomosok, de nem is szegények. Így nem ad egy egész képet a társadalomról, nem az egészet kritizálja. Aki olvassa, nem érti magára, nem érzi hibásnak magát. Elítéli a milliomosokat, sajnálja a szegényeket, de nem ösztönzi cselekvésre. Nem mutat utat, hogy mit kellene tenni.

A komikum egy másik forrása, hogy a lexikoncikk és a karcolat között kontraszt van. Ez alatt azt értem, hogy ezeknek az írásoknak a műfaja karcolat, de formájában mégis a lexikoncikket idézi. Egy hagyományos sémába (besorolás, méret, külső, élőhely, táplálkozás, stb.) mulatságos eltorzítás, szokatlan téma jelenik meg.

Az irónia görög eredetű szó, jelentése színlelés, tettetés. A humornak az a fajtája, ahol ellentét van a kimondott szó és a mögöttes gondolat között. Olyasmi, mint a hazugság, de különbség, hogy tudjuk, hogy a másik ismeri az igazságot, vagy jelezzük neki, mimikával, hangsúllyal. Így az irónia ártatlan. Az ironiában a beszélő nem azt mondja, amit gondol. Ennek felismerésére többlettudásra, előismeretre van szükségünk. Az irodalomban a szó, a kijelentés és a szövegkörnyezet viszonyától függ, e viszonyból jön létre.

Például: "a sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki". Tudjuk, hogy a nálunk gyengébb élőlények bántalmazása nem hősi tett, nem kerül akkora energiába, mert nem tud megfelelően védekezni.

A szatíra ezzel szemben jóval élesebb, elutasítóbb fajta. Legfőbb kifejező eszköze a gúny. Az egyént, vagy a társadalom ferdeségeit gúnyolja ki. Az alantasság kategóriájába tartozó, negatív jelenségek bírálata a gúny eszközeivel történik, ami gyakran torzítással, fantasztikummal párosul. Fölényesen, elítélőn mutatja be tárgyát, leplezi le. Az a célja, hogy megmutassa, milyen is valójában.

A milliomos-állat-ban végig szatirikusan beszél a milliomosokról. Az ő életüket leplezi le, mutatja be. A karcolat végére egy határozott minősítést kap az olvasó, ezekről a lényekről, nem hagyja, hogy maga ítéljen a milliomosok fölött. Kimondja, ha nem is konkrétan, hogy a milliomosok gonoszok, nem hagyják élni a környezetüket, és céljuk a halál kinevetése, megtekintése, végig nézése. Az olvasóban kelthetne maga a szatíra rossz érzést, ha róla lenne szó. Mivel azonban itt milliomosokról beszél, tehát olyanokról, akik kevesen vannak (és nem biztos, hogy olvassák ezt) illetve nagyon szegényekről, ezért nem érzi rosszul, megbántva magát az olvasó.

Például: "harminc szegény ember alszik (...) a pincének csak egy kis ablaka van, amelyen át a szegény emberek az égreüvöltenek. Ez az un. háttér, mely a milliomos életénekszépségét és boldogságát nagyban emeli." Ez egy negatív jelenség, amely a társadalmat minősíti, és benne az ilyen egyedeket. Valószinűleg torzítja a helyzetet, hogy harminc ember, meg, hogy olyannyira emeli boldogságát.

Összefoglalva, az irónia nem annyira durva módszerekkel nevetteti meg a közönséget. Nem gúnyolja, bántja meg, mint a szatíra. A szatíra kigúnyolja a tárgyát nyíltan. Az ironiában nem nyíltan állítunk valamit, szükséges valami háttértudás a megértéséhez. Az ironia is lehet persze bántó, de csak azután, hogy valaki megértette.

Vázlat

karcolat: rövid, szellemes, gúnyos, ironikus

A sas: emberekről szól burkoltan.

A milliomos-állat: gazdagokat gúnyolja, őket ítéli el.

Eszközei:

kontraszt: olyan ellentétpár, amely egymáshoz képest nyeri el értelmét.

nyelvi humor: az a humor, amely a nyelvre épül.

paródia: valaminek komikus utánzása, kifigurázása

irónia: olyan humor, amikor ellentét van a kimondott szó és a mögöttes gondolat között.

szatíra: olyan humor, amely élesen gúnyol egy hibát, azt elítéli, és nyíltan rohan neki mindenféle rejtegetés nélkül.

különbség: irónia enyhébb, rejtettebb, szatíra élesebb, bántóbb, nyíltabb.

Definíciók:

A karcolat egy rövid, szellemes írás, amely gúnyosan, ironikusan mutatja be tárgyát.

A kontraszt olyan ellentét, amelynek tagjai egymáshoz képest nyerik el értelmüket.

A nyelvi humor, a humornak az a fajtája, amely a nyelvre épül.

A paródia görög eredetű szó,  ellen-ének, ami valaminek komikus utánzása, kifigurázása. A rá jellemző dolgok eltúlzása, vagy nem megszokott használatára épül.

Az irónia görög eredetű szó, jelentése színlelés, tettetés. A humornak az a fajtája, ahol ellentét van a kimondott szó és a mögöttes gondolat között. Olyasmi, mint a hazugság, de különbség, hogy tudjuk, hogy a másik ismeri az igazságot, vagy jelezzük neki, mimikával, hangsúllyal.

A szatíra ezzel szemben jóval élesebb, elutasítóbb fajta. Legfőbb kifejező eszköze a gúny. Az egyént, vagy a társadalom ferdeségeit gúnyolja ki. Az alantasság kategóriájába tartozó, negatív jelenségek bírálata a gúny eszközeivel történik, ami gyakran torzítással, fantasztikummal párosul.