Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Értelmezd a helység kalapácsát, mint komikus eposzt! Hogyan parodizálja az eposzi kellékeket?

Itt olvashatod el a művet: https://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/elso.htm

Hősköltemény négy énekben- ez az alcíme, ami az eposz műfaja is egyben. Petőfi ezt parodizálja ki. Főbb témája egy kocsmaverekedés, ami nem éppen hősi. Az eposz valami magasztosról szól, míg ez nagyon is alantas- részeg emberek verekednek.

Az eposzi kellékeket parodizálja, komikussá teszi, ettől komikus eposz. A komikus eposz lényege, hogy az eposzi kellékeket kiparodizáljak, a hagyományokat megmásítja.

A komikus eposz a 17. században született Itáliában és Franciaországban. Magyarországra a 18. század végén érkezett el, Csokonai Dorottyája révén.

Petőfi kétféleképpen parodizálja az eposzt. Egyfelől kellékeinek ad új értelmet, másfelől az egyszerű ember számára is érthető humorforrást fakaszt a stílusparódiáiból. Elöször az eposzi kellékeket vegyük sorra, illetve, hogy hogyan használja föl őket A helység kalapácsában.

1. PROPOZÍCIÓ Szó szerint tárgymegjelölés. Az eposz témájának rövid foglalata. Itt írja le, hogy művének mi a témája, miről fog szólni. Ezt még nem parodizálja Petőfi. Például: "Férfiúról (..) ki sokfele bolygott, s hosszan hányódott..." Ez az Odüsszeiából származik. Ez a kis rész a propozíció részlete, s ebből megtudhatjuk, hogy egy világlátott férfi történetét fogjuk meghallgatni. Helység kalapácsa: "Lön (...) A széles tenyerü Fejenagy"

2. INVOKÁCIÓ (=segélykérés) Melyben a költő a Múzsától kér segítséget, ötletet. Például: "Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből" Petőfi ezzel ellentétben leírja, hogy milyen tökéletes, milyen jó költő, és ehhez egy hőst kér.

"Szeretnek az istenek engem,

Rémítő módra szeretnek:

Megajándékoztanak ők

Olly ritka tüdővel,

Melly a csatavészek

Világrendítő dúlakodásit

Illendőn elkurjantani képes"

3. ENUMERÁCIÓ (=seregszemle) Amely felsorolja a szembenálló feleket, a későbbi összecsapás szereplőit. Itt: ahogy érkeznek a kocsma vendégei.

"Jelen volt (...) A helybeli lágyszivü kántor".   "Nem maradott el/ A béke barátja/ Bagarja uram sem," "A bort szörpölte Harangláb,/ A fondor lelkületű egyházfi,"

4. HEXAMETER Ez az eposz versformája, időmértékes verselése. Daktilusokból (-UU) és spondeusokból áll (--). Ezek a verslábak két fajtája. A verslábak a szótagok hosszúságán és rövidségén alapulhatnak. Egy szótag rövid, ha magánhangzója rövid. Pl.: a, e, i, o, ö, u, ü. Lehet hosszú természeténél fogva, ha magánhangzója hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű. De lehet helyzeténé lfogva hosszú egy szótag, ha egy rövid magánhangzót két mássalhangzó követ. Ilyenkor helyzeténél fogva hosszú egy szótag. Az utolsó szótag általában hosszú, függetlenül attól, hogy valójában milyen. A versláb az időmértékes verselés alapegysége. Egy sorban hat versláb van. Az ötödik mindig daktilus, a hatodik spondeus. Ettől hexameter. Itt nincsenek teljes hexameterek, vagy ha mégis, akkor azok szét vannak töredezve több sorba.

  -      U U / -    -/

"Nem maradott el

U/ -   U  U/ - -/

A béke barátja

U/  -   U U/ -     -/

Bagarja uram sem,"

5. IN MEDIAS RES (=a dolgok közepébe) Az elbeszélés a cselekmény egy izgalmas pontján kezdődik, nem az elején=> az előzményekre később derül fény. Az elején megtudjuk, hogy hősünket bezárták. De hogy ki, mi, miért? Az csak később derül ki. Odüsszeia: Hősünk bajban van, nem szabadul esztendők óta, pedig hányattatásának véget kellene már érnie.

6. ÁLLANDÓ JELZŐK Az eposzban egyes szereplőkhöz állandó jelző társul, ami megkönnyíti a költő dolgát a hexameterekkel.

                         U U /  -    U    U/  -       U U/    U   -      U  /  -   -  /   U                                          U U/ -     -/      -    U   U / -   U    /-  -/     U   U/  - U  U / U

Pl.: Odüsszeia: leleményes Odüsszeüsz, bagolyszemű Pallasz. Pl.: Helység kalapácsa: amazontermészetü Márta, széles tenyerű Fejenagy.

7. EPOSZI HASONLAT Hosszan részletező, kifejtett hasonlat, ami kicsit kivezet egy másik világba. Itt is vannak ilyenek, de el vannak túlozva, így a komikum eszközeivé válnak. Mikor Fejenagy agyában fény gyúl, akkor azt egy hosszú metaforával jellemzi, ami a konyhában gyúló fényről szól. Ezzel eltúlozza, túl hosszúra nyújtja.

Ezek voltak az eposzi kellékek. Komikum forrásnak számítanak, de nem biztos, hogy az egyszrű embereket is megnevetteti. Már pedig Petőfi az egyszerű embereknek akart írni. Ezért megjelenik a komikus eposzban a stílusparódia is, aminek szintén vannak eszközei.

0.1. EUFÉMIZMUS Valaminek a szépítve mondása, amitől magasztossá válik. Pl.:

Sokszor körülményesen, hosszan ír le dolgokat. Eltúlozza a dolgok szépen mondását. Van, hogy nagyon hosszan ír le sok szépet, majd hirtelen kimond valamit a maga egyszerűségében.

Pl.: Mig a kisbirói tekintély

Tudtokra nem adta

Szívreható mogyorófa-beszéddel

0.2 LUFI EFFEKTUS Itt a költő nagyn körülményesen ír, majd hirtelen egy oda nem illő szóval, széttöri az egészet. Fújja a lufit, majd a végén kidurrantja. Nagyon magasztosan, pátoszian leírja a helyzetet, majd egy köznyelvben használatos, nem költői szót biggyeszt a végére.

Pl.: A szemérmetes Erzsók

Nem szóla reá,

De tengervízszínü szemének

Bájdúzs kifejezéséből

Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel

A széles tenyerű Fejenagy:

„Oh széles tenyerű Fejenagy,

Helységünk kalapácsa,

S csapra ütője szivem hordójának!

Még kétkedel?...

Ártatlan vagyok én,

Mint az izé...”

A hullámvasútra példa:

 A helytelen szókapcsolatok mellett felesleges szószaporítás is fellelhető a műben: pl.: kétszárnyú seregélyek, néze szemével, orra alatti nyílásba. Ezekkel főként az egyszerű embert nevettette meg.

Memoriter:

Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu Tróját,

sok nép városait, s eszejárását kitanulta,

s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szívében,

menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.

Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:

mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,

balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznak

barmait, és hazatértük napját ő elorozta.

Istennő, Zeusz lánya, beszél minekünk is ezekből.

Vázlat

Propozíció: tárgymegjelölés, az eposz témája

Invokáció: segélykérés a Múzsától. Petőfi: nekem nem kell segítség, mert zseni vagyok, de témára lenne szükségem.

Enumeráció: seregszemle. Hk: ahogy az emberek a kocsmába mennek.

Hexameter: időmértékes verselés. (daktilus, spondeus)

Állandó jelzők: leleményes, szemérmetes

Eposzi hasonlat: nagyon hosszú

Eufémizmus: szépen írja körül, az egyszerűség helyett

Hullámvasút: illúziót rombol, egyszer szépen leír, majd kimondja, utána megint szépen leír és kimondja. így váltakozik

Lufi effektus: szépen mondja, mondja, majd hirtelen kimond valamit egyszerűen a maga nyelvén

Definíciók

PROPOZÍCIÓ (=tárgymegjelölés) Az eposz témájának rövid foglalata.

INVOKÁCIÓ (=segélykérés) Melyben a költő a Múzsától kér segítséget, ötletet.

HEXAMETER Ez az eposz versformája, időmértékes verselése. Daktilusokból (-UU) és spondeusokból áll (--). Ezek a verslábak két fajtája. A versláb az időmértékes verselés alapegysége. Egy sorban hat versláb van. Az ötödik mindig daktilus, a hatodik spondeus.

IN MEDIAS RES (=a dolgok közepébe) Az elbeszélés a cselekmény egy izgalmas pontján kezdődik, nem az elején=> az előzményekre később derül fény.

EUFÉMIZMUS Valaminek a szépítve mondása, amitől magasztossá válik.

Ellenőrizd tudásod!