Démosz polgárjogi küzdelme Athénban
Démosz polgárjogi küzdelme Athénban (Drakón, Szolón, Peiszisztratosz, Kleiszthenész)
Athént jónok lakták az Attikai-félszigeten. Erős falai megvédték. Polisszá szerveződött. Nem vett részt a gyarmatosításban, de kihasználta a kereskedelmi lehetőségeket. Atjénba az arkhónok rendelkeztek a hatalommal. Ezeket a tisztségeket csak arisztokraták tölthették be. A legfőbb bírói testület, az Árész-domb tanácsát, Areioszpagoszt is az egykori arkhónok alkották. Az arisztokratikus köztársaság nem biztosított politikai jogokat a démosz számára, így a meggazdagodott kereskedőknek és iparosoknak sem. A földművesek jelentős csoportjai továbbra is nehéz helyzetben éltek. Így a démosz módosabb és szegényebb rétegei is szembekerültek az arisztokráciával.
Drakón
Az ellentétek csillapítását szolgálta a szokásjog írásba foglalása, ami Drakón nevéhez fűződik. (Kr.e. 621) A rendkívül szigorú intézkedések- innen a “drákói szigor” kifejezés- továbbra is elsősorban az arisztokrácia érdekeit védték. A törvényesség kialakítása azonban gátat szabott a politikai hatalmat birtokló arisztokrácia önkényének.
Szolón
A harcmodor átalakulása is erősítette a démosz vagyonos tagjait. Az arisztokráciának főszerepet biztosító lovas harcmodorral szemben a Kr. e. VI. századra megnőtt a démoszból álló nehézfegyveres gyalogosok (hopliták) és a flotta szerepe. A továbbra is fennálló belső ellentétek levezetése Szolón arkhón nevéhez fűződik (Kr. e. 594). Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot, és elengedte az adósságokat. Ez sokak számára a föld megtartását jelentette. A politikai jogok alapjává a származás helyett a vagyont tette. A lakosságot vagyoni helyzet alapján csoportokra osztotta. Meghatározta az egyes csoportokba tartozók katonai szerepét (fegyvernemét) és azt, hogy milyen hivatalokat tölthetnek be. Ugyanakkor növelte a népgyűlés hatáskörét: ezen a legszegényebb polgárok is részt vehettek, ahogyan az általa létrehozott népbíróságok tagjai közé is bekerülhettek. Intézkedéseivel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját. A demokrácia olyan politikai berendezkedés, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) nem az uralkodó vagy egy kiváltságos réteg, hanem a nép kezében van. Csak az athéni születésű férfiak vehettek részt a politikai életben, az idegenek (metoikoszok) nem.
Peiszisztratosz
Az ellentétek nem csitultak. Az arisztokraták túl soknak, a démosz vezetői túl kevésnek tartották az engedményeket. Az egyre élesebb politikai küzdelmet Peiszisztratosz használta ki. Megszerezte az egyeduralmat (Kr. e. 560-527). Ötven évig maradt fenn a zsarnokság rendszere (türannisz). Peiszisztratosz elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott. Az ellenálló arisztokraták földjeit kiosztotta a földnélküliek között, hogy támogatóinak számát növelje. Évi adót vezetett be, amelyből fedezte nagyszabású építkezéseit. (A türannoszok nagy építtetők voltak, templomok, kikötők, vízvezetékek, városfalak hirdetik ma is tevékenységüket.) Az építkezések erősítették tekintélyét, és növelték támogatói számát a démosz körében, mivel megrendéleseket jelentettek a kézműveseknek és munkát a szegényeknek. Peiszisztratosz idején jelentősen fejlődött Athén gazdasága. Ezt segítették a türannosz intézkedései is (kereskedelmi kapcsolatok kiépítése, jó minőségű pénz kiadása). Athén ekkor emelkedett a legtekintélyesebb görög poliszok közé. A gazdaság fejlődése megerősítette a démoszt, amelynek terhessé vált az egyeduralom. Peiszisztratosz halála után fiai nem tudták sokáig megőrizni az egyeduralmat (510).
Kleiszthenész
A démosz olyan intézményrendszer kialakítását szorgalmazta, amely kizárja a zsarnokság visszatérését, és minden polgárnak esélyt ad a hatalom ellenőrzésére. A változtatás joga Kleiszthenész kezébe került. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységekben nyugodott. A vagyoni csoportok helyett ezek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak és a közigazatásnak az alapjává. Ez biztosította a szélesebb demokráciát, mivel megszűntette a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. A legfőbb hatalom a népgyűlés lett, amin minden teljes jogú athéni polgár részt vehetett. Általában minden fontos ügyben a döntő szót e szervezet mondta ki. Amikor a népgyűlés nem ülésezett, akkor a tanács vitte az ügyeket, amelynek létszámát felemelték (ötszázak tanácsa), s tagjait terület alapján sorsolták. A tanács törvényjavaslatokat tett a népgyűlésnek, s kisebb jelentőségű kérdésekben önállóan dönthetett. Nem szüntették meg a volt arkhónok tanácsát, az Areioszpagoszt sem, de feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkűlt. A katonai veztők (sztratégoszok), akiket nem sorsoltak, hanem választottak, az athéni állam tényleges irányítói lettek. Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazással kívánta megakadályozni. Ha valakiről úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, akkor cserépszavazással tíz évre elűzhették Athénból
ATHÉN
-jónok
-arisztokrtikus köztársaság (arkhónok)
-démoszarisztokraták
Drakón
-szokásjogot írásba foglalta, törvényesség
Szolón
-erősebbek a démosz tagjai: hopliták, nehézfegyveres gyalogosok jobba kellettek, flotta
-eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat
-jogok alapja: vagyon
-vagyoni csoportok
a csoportok alapján kaptak katonai szerepet, hivatalokat
-népgyűlés hatásköre nőtt, népbíróságokba is bekerülhetett bárki
-demokrácia alapja
-csak athéni férfiak lehettek bármik
Peiszisztratosz
-egyeduralom, türannosz
-szegényebb rétegekre támaszkodott
-nagyszabású építketések segítették a szegényeket
-gazdaság fejlődött
Kleiszthenész
-zsarnokságot akarta kizárni
-új elv: területi egység
sorsolták a tisztviselőket
-megszűntette a szabad polgárok közti jogi különbségeket
-legfőbb hatalom: népgyűlés
mindenki részt vehetett rajta
-ötszázak tanácsa
-tényleges vezetők: sztratégoszok, katonai vezetők
-cserépszavazás: bárkit száműzhettek, akiről úgy gondolták, hogy egyeduralomra tör