A görög-perzsa háborúk
A görög-perzsa háborúk (Kr. e. 492-448)
A háború első szakasza 492-490
A perzsa terjeszkedés a Fekete-tenger menti kereskedelemben érintett poliszok, így elsősorban Athén számára volt veszélyes, mivel elvágta a fő kereskedelmi útvonalakat, és görög városok kerültek uralma alá. Athén akkor került szembe a perzsákkal, mikor támogatást nyújtott a fellázadt jón városoknak. A büntetőhadjáraton a perzsák elvéreztek a vad thrák törzsek elleni harcban, hajóhadukat pedig vihar szórta szét Kr. e. 492-ben. Ekkor I. Dareiosz volt a perzsák királya. Kr. e. 490-ben új hadjárat indult az égei szigetvilágon át, hajókon, Athénhez. Mrathónnál szálltak partra, ahol később megmérkőzött a két hadsereg. Az athéniak 9000 nehézfegyverzetű gyalogost állítottak szembe a 20-25000 fős lovas hadsereggel szemben. Az athéniaknak a közel harc kedvezett falanxukhoz (zárt hadrend). A perzsák távolról voltak jók, nyílzáporral terítették le ellenségüket. Két ilyen különböző felépítésű sereg esetében az kerülhetett fölénybe, melynek vezetése rá tudja kényszeríteni a másik félre a saját harcmodorát. Végül Miltiádész vezetésével az athéniak győzedelmeskedtek.
Belső változások Athénban
A görögök tudták, hogy a Perzsa Birodalom újra támadni fog, és Athénban két terv született a felkészülésre. Az egyik a szárazföldi sereg erősítését szorgalmazta. E mögött az arisztokrácia állt, aki védeni akarta a földjét, és a parasztság, akiből a gyalogság zöme állt. Az irányzat élére Ariszteidész állt, aki Marathónnál hadvezér volt. A másik terv a hajóhadat, a flottát fejlesztette volna. E mögött a kézművesrétegek álltak, mert nekik megrendelést jelentett volna, és a kereskedők, mert nekik a kereskedelem fellendülését. Ennek élén Themisztoklész állt, marathóni sztratégosz. A politikai küzdelemben Themisztoklész maradt felül. Athén jelentős tengeri haderőt épített ki.
A háború második szakasza 480-479
Az új perzsa nagykirály, Xerxész csapatai Kr. e. 480-ban 200 000 katonával 650 hajóval Hellász központi területei felé indultak. Sok városállam behódolt, de Spárta és Athén az ellenállás mellett döntöttek. A Thermopülai-szorosnál Leónidász spártai király 7000 harcossal megkísérelte Xerxész feltartóztatását. A perzsa túlerő és az árulás miatt ez nem sikerült. Leónidász és háromszáz spártai az utolsó leheletéig harcolt, így a görögök többsége megmenekült a bekerítéstől. A görög szárazföldi erők Iszthmosz földszorosig vonultak vissza. Athént feladták, lakosságát Szalamisz szigetére telepítették ki. A tengeri haderőt is vissza akarták vonni, de Themisztoklésznek sikerült csatát kierőszakolnia hamis árulással Szalamisznál. A mozgékonyabb görög hajók legyőzték a perzsa flottát. A csata döntő jelentőségű volt. Xerxész a tengeren elvesztette fölényét, így az utánpótlás és a biztos visszavonulás lehetőségét. Nem kockáztathatott, ezért csapatai egy részével visszatért Ázsiába. A görög földön maradt perzsa erőket a görög hopliták Spárta vezetésével legyőzték (Plataia, Kr. e. 479). Ugyanekkor a görög hajóhad is diadalt aratott Mükalé-hegyfoknál.
A háború befejező szakasza 479-448
Athén és a szigetvilág poliszai folytatni akarták a háborút a perzsákkal, kereskedelmi érdekeik miatt. Kr. e. 478-ban megalakították a déloszi szövetséget. Athén vezette, és a szövetségesek hajókkal, vagy pénzzel járultak hozzá. Pénztárukat Délosz szigetén őrizték. Spárta ellenezte a háború folytatását. A perzsák elleni háború váltakozó eredménnyel folyt. Végül mindkét fél belátta, hogy nem tudják az erőviszonyokat megváltoztatni, Kr. e. 448-ban békét kötöttek. A perzsák lemondtak az égei tengeri jelenlétről, a tengerszorosokról és a kis-ázsiai jón városok feletti uralomról, Athén pedig a birodalom elleni támadásokról.