9. tétel
Mikszáth Kálmán: A gavallérok
Mi az anekdota? Mit jelent a regény anekdotikussága? Kik azok a gavallérok? Értelmezd a regényt, mint látszatok felépülésének és szétfoszlásának folyamatát!
Az anekdota görög eredetű szó, jelentése: kiadatlan. Az élőbeszédben kialakult, népi eredetű epikus műfaj, elbeszélés. Csattanó van a végén, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek, vagy történelmi események mulatságos, vagy gunyoros jellemzését mutatja be. Például a kamarás története Uhlariknál, vagy a sztrájk története Napoleonnál.
Tele van tűzdelve az egész regény ilyen anekdotákkal, és ezért anekdotikusnak mondjuk. Az elbeszélő mindenről és mindenkiről ír egy-egy történetet ráadásként, ezért anekdotikus történet. Sok kis egyéni, történet van a nagy történetben (anekdotában) ezért anekdotikus a történet. Maga a nagy regény egésze egy anekdota szintén: elbeszéli a történetet, ha nem is élőszóban. Csattanó van a végén (nem igazi gavallérok), de nem ismert személyről szól.
Maga a gavallérok szó a regényben ötször fordul elő, ha a címet nem számoljuk.
Először a Csapiczky rezidencián, mikor Erzsike a krumpli virágot a hajába tűzte. Ekkor a gavallérok rárohantak a krumplibokrokra, s a virággal felbokrétázták gomblyukaikat. Itt a gavallér egy hiú, elegáns urat jelöl.
Legközelebb Uhlarik szívére mondják, hogy gavallér-szív, miután ötvenezret ad az ifjú házasoknak. Itt a gavallér nagyvonalú urat jelöl, aki bőkezű. Ugyanilyen helyzetben Csapiczkyra is rámondták, hogy gavallér, mikor az hatvanezret adott menyének.
Utána kártyázókra mondta, hogy gavallér. Azokra, akik kifecsegték lapjaikat. Itt azokra értjük a gavallért, aki ismeri a csalás fortélyit, tudja, hogy mit kell mondania a lapjáról.
Ezek az emberek, akik magukat gavalléroknak adják ki, igazából dzsentrik, azaz elszegényedett nemesek, akik még adnak a látszatra és szokásaikban, életmódjukban nemesi életet folytatnak, mint őseik. De közben gazdasági problémáik vannak. Általában a középnemesek közül kerülnek ki.
A regény elbeszélője nem mindenttudó. Egy kívülálló, aki nincs beavatva a gavallérok titkába. Nem alkot mindig, határozott véleményt. Az elbeszélőnk csak furcsálja azokat a dolgokat, amik a szegénység jelei, de nem gondolkodik el komolyabban rajtuk. Feltétel nélkül elhiszi a komédiát, meg sem fordul a fejében, hogy nem igaz. A sok díszes ruha, fogat, étel és úri viselkedés elkábítja. Így nem tulajdonít különösebb fontosságot Csapiczkyék szakácsnőjének, aki panaszkodik, hogy nincs elég étel. Ahogy annak sem, hogy egy lazsányi szolga hátán ugyanaz a ruha van, ami a Csapiczky szolgája hátán.
Ez az egész illúzió akkor foszlik végleg szét, mikor visszamennek Eperjesre, ahol vissza kell vinni a szép nyakláncot, és útközben Bogozy mondja el neki, hogy itt semmi sem igaz. Nehezen hiszi el, de végül csak meggyőződik, s Bogozy elárulja, hogy színjáték volt az egész. “S ha látjuk, hogy valóságnak tartja egy idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk.”
Vázlat
Anekdota, anekdotikusság
-rövid történet, csattanóval, ismert “valakiről”
-sok anekdota: anekdotikus
Gavallérok
-bőkezű, hiú, elegáns, nagyvonalú, csaló
-dzsentrik
-elszegényedett nemes, a látszat a fontos
Látszat
-dísz, pompa, gazdagság
(szakácsnő, szolga ruhája)
-haza út Eperjesre
semmi sem igaz. kölcsön, összegyűjtve